Ercsey Gyula válaszolt a román szenátorok Tőkés Lászlóhoz írt levelére, adatokkal bizonyította, milyen kegyetlen volt a holokauszt Romániában, ahol Antonescu idején soktízezer zsidót gyilkoltak meg. A románok Odessza környékén 60 ezer zsidót lőttek agyon. Kisinyovban 70 ezer, Dálnyikiban 35 ezer, Domanovkában 18 ezer, Vortuzsnyben 23 ezer, Bogdanovkán 45 ezer zsidót öltek meg Erről nem tud a mai román közvélemény. Ercsey a románosítás eseteire is emlékeztetett /Dobrudzsában a törökök, Moldvában a csángók románosítása/. Összefoglalóan megállapította, hogy Romániában volt és van zsidóüldözés, antiszemitizmus, asszimilációt célzó politika, kisebbségek hátrányos megkülönböztetése, gyűlölet szítása, és a kisebbségi intézményeket sújtó jogtalanság. /Ercsey Gyula, Nagyenyed. Mi az igazság? Válasz a szenátorok levelére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15., folyt.: jún. 16./
1994. február 2.
Októberben lesz ötven éve, hogy Kolozsvárra bevonultak a szovjet csapatok és elkezdődött kb. ötezer magyarnak az utcán összefogdosása, ezt a Maniu-gárdisták végezték. Az elfogottakat azután deportáltak a szovjet lágerekbe. A lágereket megjárt Ercsey Gyula több ember emlékezéséből idézett, hogy mit éltek át, milyen sokan meghaltak a szovjet táborokban. /Ercsey Gyula, Nagyenyed: Emlékezés 1944. októberére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2000. január 27.
Megjelent Molnár József nyugalmazott lelkész Magyarlapádról írott monográfiája, ezzel értékes dokumentummal gazdagodott az erdélyi tényfeltáró irodalom. A könyv arról tudósít, hogy ezer évvel ezelőtt egy kis közösség árpádkori népe elhatározta, hogy az idők viharai ellenére megmarad magyarnak. A monográfiát ismertető Ercsey Gyula figyelmeztetett: szűnni látszik a kialakult harmónia: az utcák rendetlenek, sárosak, a múltból örökölt egészségtelen és korszerűtlen vízellátás, a magyartalan szóhasználat az ősi fogadalom feladásának hírnökei Magyarlapádon. /Ercsey Gyula, Nagyenyed: Magyarlapád ezer éve. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./
2006. április 22.
Ercsey Gyula néhai nagyenyedi tanár visszaemlékezéseinek foglalata a Kolozsváriak a Gulágon /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár/ című könyv. A könyv megjelenését a szerző már nem érhette meg, 2000 októberében elhunyt. Munkájában megörökítette az 1944 őszén elhurcolt kolozsvári civilek kálváriáját. /Kényszermunka az Urálban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./
2006. április 26.
Április 24-én Kolozsváron bemutatták Ercsey Gyula Farkasok árnyékában, Kolozsváriak a Gulágon című visszaemlékezését. A Kolozsvárra bevonuló szovjet csapatok büntetőakciót hajtottak végre a város magyar lakossága ellen, 1944. október 12. és 15. között mintegy ötezer magyar férfit fogdostak össze, és hurcoltak el a Szovjetunióba, munkatáborokba. Az ártatlanul deportáltak jelentős elpusztult a lágerekben, akik pedig hazatértek, egész életükben magukban cipelték a terrorrendszer szörnyűségeit. A kötet szerkesztője, Murádin János Kristóf olyan történészgeneráció tagja, amelynek rengeteg a munkája, hiszen az ő feladatuk lenne a XX. század valós történelmének feltárása. A jelenlévők a könyvbemutató után megtekinthették azt a dokumentumkiállítást, amely az 1944 őszén Kolozsvárról elhurcolt magyar férfiak emléktárgyaiból állt össze. /P. A. M.: Mindig csak előre Ercsey Gyulával. Deportált magyarok az Urálban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./
2006. május 1.
Ercsey Gyula: Farkasok árnyékában. Kolozsváriak a Gulágon címen megírta emlékeit, megjelent Murádin János Kristóf, fiatal történész, a BBTE történelem-filozófia karának doktorandusa szerkesztésében. Murádin elmondta, hogy 2003-ban kezdett foglalkozni az 1944-es „deportálással”. A kutatást megnehezítette, hogy kevés a forrásanyag. Ötven éven át tabutéma volt a Gulág. Murádin kezdte felkutatni a még élő személyeket, a fellelhető emlékiratokat. Ercsey Gyula kéziratára is így akadt rá. A szerző nagyenyedi kémiatanár volt, 1990–2000 között írta le emlékeit. Kárpátaljáról 40 ezer magyar civilt vittek el, nemcsak férfiakat, hanem asszonyokat, gyerekeket is. Ez volt a legnagyobb civil deportálás a budapesti után. Budapestről mintegy 150 ezer embert vittek el, megbosszulva a hathetes ostromot. Erdélyben a deportálás kisebb méretű volt. Murádin szerint a kolozsvári deportálás annak tulajdonítható, hogy a tordai csata egy hónapon át tartott. A nagy orosz veszteséget nem lehetett másképp elfogadtatni Sztálinnal, csak ha sok hadifoglyot vittek. Erre utal az, hogy csak magyarokat, csak 15 és 55 év közötti férfiakat vittek el, és csak Kolozsvárról és Tordáról. A kolozsvári elhurcoltak kétharmada hazatért. De nagyon sokan egy-két év múlva meghaltak. Gyógyíthatatlan betegségeket szereztek a táborban. 1944. október 11-én bejöttek az oroszok Kolozsvárra, és október 12-étől 15-ig összeszedték az embereket. Először az utcákat fésülték át, majd házról házra jártak, s vitték az embereket. Ercsey Gyulát egy óvóhelyről vitték el. A Dermata gyárból 815 munkást vittek el. A helyi románságnak is van szerepe az elhurcolásban. Sok interjúban elmondták, hogy egy Aurel Milea nevű helyi ügyvéd és néhány társa az orosz városparancsnokot arra buzdította, hogy Kolozsváron fogassa el a 15–50 év közötti férfiakat, mert ezek mind magyar és német katonák. A lágerben embertelen körülmények között dolgoztak a foglyok. A túlélők többsége 1948-ban jött vissza, de volt, aki csak Sztálin halála, 1953 után került haza. A nagyon betegeket, akik nem haltak meg az első télen, de nagyon le voltak gyengülve, munkára képtelenek voltak, hazaengedték egy év után, például Csetri Elek professzort. Kolozsvárról csak magyarokat vittek el. Akiről kiderült, hogy nem magyar, hazaengedték. /Szentes Szidónia: Az orosz felszabadítók ötezer magyart hurcoltak el Kolozsvárról. Beszélgetés Murádin János Kristóf történésszel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 1./
2006. december 6.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya azzal a szándékkal írt ki 2006 tavaszán debüt-díjat, hogy kiosztása évről évre alkalmat teremtsen arra, hogy a figyelem az új tudósgeneráció tagjaira irányuljon. A díjra négy kutató adta be pályázatát. Killyéni András-Péter /sz. 1979/ Kolozsvárt szerzett oklevelet a Műszaki Egyetemen. A MOL romániai adatbázis kezelő mérnöke, a Református Kollégium oktatója. Kutatási területe a kolozsvári sportélet története. A pályázatra A kolozsvári sportélet életrajzi gyűjteménye című összefoglaló munkáját nyújtotta be. Murádin János Kristóf /sz. 1980/ a BBTE történelem-filozófia karán szerzett oklevelet, jelenleg ugyanitt a doktori iskola hallgatója. A pályázatra Ercsey Gyula Farkasok árnyékában. Kolozsváriak a Gulágon című emlékiratát nyújtotta be, melyet sajtó alá rendezett, előszóval és jegyzetekkel látott el. Simon Zsolt /sz. 1975/ a BBTE történelem szakán szerzett egyetemi oklevelet, jelenleg az ELTE medievisztikai doktori programjának hallgatója, a marosvásárhelyi Gheorghe Sincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa. Tanulmányokat, recenziókat publikált. A pályázatra a Századok című szakfolyóiratban 2006-ban megjelent, A baricsi és kölpényi harmincadok a 16. század elején tanulmányát nyújtotta be. Sófalvi András /sz. 1973/ az ELTE történelemtudományi karán végzett, jelenleg ugyanezen egyetem doktori programjának hallgatója, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársa. Sóvidék a középkorban. Fejezetek a székelység középkori történelméből című összegző munkája a Haáz Rezső Múzeum kiadásában jelent meg 2005-ben. Forrásfeltáró, feldolgozó, a tudományosság elvárásait következetesen érvényesítő munkájáért az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának Debüt-díját 2006-ban Simon Zsolt kapja. /Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya: Az EME Debüt-díj első kiosztása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./
